Barátaimnak

2007 szeptember 29. | Szerző: Tuz |

Azoknak, akik akkor is hittek bennem,
amikor én már nem hittem magamban.
Azoknak, akik elsöpörték arcomról a gondokat egy mosollyal.
Azoknak, akiknek a szeretete és a nevetése szárnyakat adott,
és kékre festette az eget.
Azoknak, akiknek nem tudom eléggé megköszönni ebben az életben,
talán a következőben sem.

A barátaimnak.