Téged szeretlek immár
2007 szeptember 29. | Szerző: Tuz |
Annyira kellesz, hogy – látod –
megtanultam hallgatni érte
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást.
A mámor – rikító selyem volt csak – elszakadt –
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia T! Ez a vers nagyon tetszik. Megfogott. Azt hiszem, hogy elküldöm a nyuszipáromnak 🙂
Remélem tetszeni fog a karácsonyi sztory, felraktam egy minta fejezetet. Kíváncsi vagyok mit mondasz róla 🙂