Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.
Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.
Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,
S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget,
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.
Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.
S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.
(Fodor Emese)