Szabolcska Mihály: Adventi ének
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?
Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.
Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz’ örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítõnkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk’ édes örömünkben,
Szeretetünkben!
Advent első vasárnapja: A kék szín a bűnbánatot jelképezi