“Szemeden álompillangó pihen,
álmaid, vágyaid földje üzen.
Felhő mögé bújt a Hold,
szobádba egy kis kobold
füledbe játszik lágy dallamot,
titkon lesnek a csillagok,
langy szellő simogatja arcod,
lassan feladod a harcot
és elhagyod e való világot.
Úgy tűnik, elengedlek,
de csendben elkísérlek,
s titkon, lopva nézlek
miközben álmod körbefon.”
(laszlo)