147. Egy kis ez, egy kis az

2008 február 23. | Szerző: Tuz |

Ritkábban vagyok, mint szeretném. De ennek most nagyon
örülök, hiszen kis lakásom miatt van ez. Már szépen alakul: a konyhát már csak
meszelni kell, már a járólap is lent van. Két nagyobb helyiség már kifestették,
azzal több gond nincsen. Ha az előszoba, a mellékhelyiség és a speiz le lesz
lapozva (szerintem holnap meglesznek), akkor már csak festeni kell és
slussz-passz! J
De nem kell sietniük, mert hétközben nem tudok költözni, a munka miatt. Majd
hétvégén, s egy nap alatt azzal is megleszünk.:))

Ma kicsi gyengélkedéssel múlatom az időt (bár délelőtt egy
barátnőzés belefért az időbe), TVzéssel és kis netezéssel. Sétára alkalmatlan
az idő, mert nagyon erős szél fúj…azt meg nem szeretem. :((

 

Miközben írom beszámolóm, gondolkodok. Gondolkodok az elmúlt
napok eseményein. Sokszor megmosolygom magamban azokat a tanítványaimat, akiket
német nyelvre tanítok. Annyira aranyosak, ahogy tanulgatják a nyelvet:
igyekeznek, a gyűjtőmunkának maximálisan eleget tesznek. Bizonyítani akarnak.
Még úgy is, hogy nálunk (vagyis nálam) nincsen dolgozat, felmérés. Ezt meg is
jegyezték: azért jó nekünk, mert nem írunk dolgozatot, mint az angolosok (nekik
ugyanis feladják a szavakat tanulni és szódolgozatokat írnak). Fel szoktam én
is mérni őket, de ezt nem veszik észre: szóban, beszélgetés közben. Így lehet a
legjobban megtudni, hogy tudják-e a szavakat. Más az, hogy a megtanult szót
kikérdezem és más alkalmazva használni. Nyah, de nem vagyunk egyformák.:))
Nekem így jó és így is fogom mindig csinálni. Még akkor is, ha a szülő(k)nek
nem tetszik.

Gondoltam arra is, hogy elviszem német vendégemet egy órára,
hogy kérdezgesse őket.:)) De aztán letettem róla, mert ismerve őket, meg sem
fognak szólalni. Nagyon gátlásosak.:)) Majd jövőre, mikor az
önbizalmuk kicsit megnő.:))