248. Karácsony előtt

2009 december 19. | Szerző: Tuz |

Na, hol is kezdjem.

Mozgalmas időszak van mögöttem, ahogy másnak is, így karácsony előtt.

A fránya essen a hóba! Miért nem tudott három nappal ezelőtt esni? Az a kevés, ami lehullott, semmire nem volt jó. A gyermekek a végén már a sáros, latyakos „hóban” csúszkáltak. Nagyon sajnáltam őket. Ma, amikor korán hazamentek, esik, mint veszedelem. Kora délután óta. Nem baj, majd januárban… L

 

Az iskolai őrület évről évre fokozódik, a sok karácsonyi műsorral az élen; nagyon feleslegesnek tartom, hogy egy műsort 2x-3x előadjanak a gyermekek egymás után: hol ezeknek, hol azoknak, hol meg amazoknak. Rendben, legyen műsor. De akkor beszéljenek össze a szervezők és egy kis műsorral oldják meg, de ne nyújtsák, mint a rétest, mert ez is szeretne szerepelni, az is szeretne. Az idei műsor 2 órás volt. A harmadik osztályosok csinálták, s mind a két osztály külön-külön. Minek? Szerepelni igazából nem mindenki akar, erőltetni meg felesleges. Az énekkar maratoni műsora is felesleges volt. Persze, büszke voltam kis apróságaimra, de amikor harmadszor is elő kellett adniuk…hát bizony, már unták. Azokról az óvodásokról ne is beszéljek, akiket a vezetőség meghívott. Nem voltak kevesen.

A mai napon osztály karácsonyok voltak, de azért „tanítani” is kellett. Kíváncsi lennék, ki az, aki ebben a hangulatban (a gyermekek fel voltak ajzva) rendes órát tudott tartani. Na, de elmúlt, jöhet a „pihenés”. J

 

Az esti iskolások egyre rosszabb formájukat hozzák. Elgondolkodom sokszor, miért ülnek be az iskolapadba azok, akik tanulni sem akarnak. Másoktól vették el a helyet, tanulni meg eszükbe sem jut. A tizedikesek témazárót írtak csütörtökön. Vagyis írtak volna, de csak egy jött el megírni. Egy meg szólt, hogy most inkább elmenne.  Menjen, nem én akarok érettségizni. Elég volt egyszer.

 

Iskolai teendőim mellett elkezdtem sütögetni. A muffinok után mézeskalácsot. Isteniek lettek. Na, jó, a mézeskalácsból csak a második sütés. Az első begyúrás első tepsije kakaós lett, a második arany színű, a harmadik tepsi barnás. A pikantériája az volt a dolognak, hogy a kakaóst a tűzhely adta természetes kakaó színezte. J A második sütés (egy héttel az első után), már olyan lett, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Még vár rám a kókuszgolyó.

 

Jótékonykodtam is az elmúlt időszakban és két zsák ruhaneműt adtunk egy rászoruló családnak. Az már más kérdés, hogy égnek állt tőle a hajam, mire elvitték (s természetesen többszöri ígéret után). De már nincs itt, lehet a lakást szépítgetni, takarítgatni. Már holnaptól. Nagyon hamar be szeretném fejezni a főzéssel együtt, mert Szentestére már csak a hal és csirke rántását akarom hagyni. Nem leszek hulla, mire eljön a csengőszó! Jusztse!

 

Na, most megyek és teszek róla, hogy friss legyek 24-én! J