Öltönyös világ avagy, miért is tartunk itt?

– Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet? A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:

– Rendben.

A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölti egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy  szkennelő -programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz, és azt mondja:

– Pontosan 87 juha van itt a környéken.

– Igaza van, – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy juhot magának.

A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:

– Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?

A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:

– Maga menedzser.

– Honnan jött rá? – kérdezi az.

– Nem volt nehéz. – feleli a pásztor – Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!