258. Mi a jó: plénum vagy csendes háttér?

2010 április 10. | Szerző: Tuz |

Főiskolás voltam (gimnázium után), amikor az egyik tanárom mesélte, hogy az esküvő előtt napokban halt meg a vőlegénye. Már tudott róla beszélni, mert 1-2 év eltelt a vőlegény halála óta.
2005-ös ELTE-s koromban egy csoporttársam meghívott mindenkit az esküvőjére és a lakodalomba (Gundel Étterem). Az esküvő napján SMS-t kapott mindenki: Péter életveszélyesen megsérült egy autóbalesetben. Egy hónap múlva meghalt. Tünde nem jött előadásokra, ápolta vőlegényét a kórházban. A halál után zárkózott lett, csak vizsgázni járt be. Nem beszélt róla.

Jó, ők civil emberek voltak és azok is maradtak. Egy kapcsolat az ember magánszférája, nem kell plénum elé vinni. Még akkor sem, ha az illető ismert személyiség – hol innen, hol onnan. Nem ismertem egyiket sem. Nem is fogom. De amikor megtörtént a baj, akkor olvastam néhány cikket, majd csömört kaptam tőlük. Még a csapból is ez folyt, folyik. Csak azért, mert kormányszóvivő volt? Ő is egy EMBER volt, aki valamilyen okból megtette a visszafordíthatatlant. Az igazi okot ő tudná megmondani, de ő már nem beszél róla. Hagyják nyugodni békében!

S a mi “Diana hercegnő”nk? Igen, a hercegnőhöz hasonlítottam, egy pont miatt: ha nem írnak róla a címlapok, akkor tesz róla, hogy oda is kerüljön. Egy fórumon olvastam, hogy kötelességből ment el nyilatkozni a TVbe. Kötelesség ez vagy magánügy? Szerintem utóbbi. Ha komolyan gondolja, hogy hagyják őt, őket most békén, akkor miért nem tesz ezért valamit? Gyászoljon csendben, családja, barátai körében. De a média is békén hagyhatná a találgatást, mert magyarázatot úgysem kapnak.

Viszont van egy cikk, ma reggel jelent meg címlapon. Beleolvastam, mert egy szót kerestem. Meg is találtam ebben, így szépen mellőzöm a további cikkek olvasását…róluk.