263. 30 év

2010 augusztus 29. | Szerző: |


A hónap elején kaptam egy levelet, hogy osztálytalálkozót szerveznek régi osztálytársaim. Még nem is tudatosodott bennem a meghívás ténye, amikor a szám láttán leesett az állam: 30 éves a találkozó. Igaz, hogy általános iskolai találkozó, de nagyon jó csapat voltunk. De hogy már 30 lenne… Olyan az egész, mintha most lett volna, hogy együtt koptattuk a padot.


 


Egyik osztálytársunk ennek a napnak örömére jött haza Amerikából (András), így nem hagyhattam ki. J


 


Senki nem változott külsőleg. Vagyis nekem igen. Egy leányzót nem tudtam hova tenni, de bátorságom sem volt megkérdezni senkitől, hogy ki a csuda lehet ő. Aztán, amikor nevén szólították, akkor esett le. Igazából akkor ismertem meg, amikor a szemüvegét feltette. Anélkül nagyon furcsa volt.


 


Az osztályból mindenki elért valamit, mindenkinek van többé-kevésbé jó munkahelye. Ahogy elnéztem, a fiúk közül mindenki (ez az én véleményem) kiegyensúlyozott, boldog családban él. A lányok között vannak már elváltak is. S ahogy hallani lehet a „lehetőségekről”, volt szép és csúnya válás is. Egy biztos: mindenki túl van a nagyon nehéz időszakon és most már nyugodtabbnak mondható életet élnek.


 


Eljött az az osztálytársunk (Erzsébet) is, aki igazából kirekesztett volt. A dadogása, visszahúzódottsága miatt. Talán. Érdekes módon nem volt benne keserűség emiatt. Legalábbis azt mondta most. Rossz házassága, nehéz anyagi körülményei ellenére igyekszik egy szem gyermekét becsületben, tisztességben nevelni.


Ő volt az, aki egyetlen osztálytalálkozóra sem jött el (na, én is csak egyen voltam eddig…azt hiszem J). Az okot akkor nem tudtuk. Most azonban olyan beszámolót tartott az elmúlt 30 évről, hogy meglepődtünk, mennyit fejlődött, már ritkán dadogott. Alig akarta abbahagyni, annyi mondandója volt számunkra.


Jobb későn, mint soha gesztus is volt irányába: egyik osztálytársunk 30 év után kért az általunk ért sérelmekért bocsánatot mindannyiunk nevében!


 


A beszámolók közben „verseny” alakult ki: ki a legidősebb szülő. Egy testnevelő tanár lányunk lett a „győztes”, az ő egyik gyermeke már 23 éves. A legfiatalabb egy 5 évessel büszkélkedhet. J


 


Még egy megható jelenet is volt a találkozó majdnem végén: az Amerikából hazajött osztálytársunk kifizette Erzsébet számláját is, míg ő az udvaron beszélgetett. Szegényke nem akarta engedni, s nagy nehezen sikerült neki Andrásnak meggyőznie… Nekünk nem sikerült.

glitter graphics

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Jega says:

    Kedves Tűz, lesz még több is, én már a negyvenedik érettségi találkozón is 5 éve túl vagyok, az idén nem szervezik már a 45.ket.

  2. nagymami says:

    Nagyon régen láttalak már! Meghatóak az utólsó beírásaid. Nekem is szép emlékeim vannak ezekről.

  3. Tűz says:

    Nagymami: kerestelek, de nem leltelek.:((
    Nálad majd kifejtem elmaradásom 1-2 részletét.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!