{"version":"1.0","provider_name":"Csak 1 mosoly kell...!:) - T\u0171z blogja","provider_url":"https:\/\/tuz.cafeblog.hu","author_name":"Tuz","author_url":"https:\/\/tuz.cafeblog.hu\/author\/Tuz\/","title":"Boh\u00f3ck\u00f6nnyek","html":"

- Gyerekek, gyerekek! Az volt csak az el\u0151ad\u00e1s! A kar\u00e1csonyeste el\u0151tti napon. Mint annak lennie kell, m\u00e9ly h\u00f3ba s\u00fcppedt az eg\u00e9sz vid\u00e9k, minden ereszen csillog\u00f3 j\u00e9gcsapok l\u00f3gtak, de a s\u00e1torban kellemes meleg volt, s nemcsak a megszokott b\u0151r- \u00e9s ist\u00e1ll\u00f3szag terjengett, hanem s\u00fctem\u00e9ny -, szaloncukor- \u00e9s mogyor\u00f3illat keveredett egym\u00e1ssal.
<\/SPAN><\/P>\r\n

- H\u00e1romsz\u00e1zhuszonh\u00e9t gyerek j\u00f6tt el sz\u00fcleivel az el\u0151ad\u00e1sra. A kisfi\u00fak \u00e9s kisl\u00e1nyok ezen a d\u00e9lut\u00e1non a gy\u00e1rnak a vend\u00e9gei voltak, ahol a pap\u00e1k dolgoztak. M\u00e1r novemberben azt mondta az igazgat\u00f3:
<\/SPAN><\/P>\r\n

- Ez mindny\u00e1junknak j\u00f3 \u00e9v volt. \u00c9ppen ez\u00e9rt k\u00fcl\u00f6nleges kar\u00e1csonyt akarok, egy rendhagy\u00f3t. Azt javaslom, menj\u00fcnk el egy\u00fctt a cirkuszba. Akinek van gyereke, hozza el mag\u00e1val. \u00c9n is j\u00f6v\u00f6k mind a h\u00e1rommal!

- S most ott \u00fcl a k\u00e9t kisl\u00e1ny \u00e9s a kicsi fi\u00fa a sz\u00fclei mellett h\u00e1romsz\u00e1zhuszonn\u00e9gy m\u00e1sik gyerek k\u00f6z\u00f6tt. Megkezd\u0151d\u00f6tt a r\u00e9g \u00e1h\u00edtott kar\u00e1csonyi \u00fcnnep.

- El\u0151sz\u00f6r csokol\u00e1d\u00e9t, s\u00fctem\u00e9nyt osztottak, azut\u00e1n limon\u00e1d\u00e9 \u00e9s bonbon k\u00f6vetkezett, majd sok-sok aj\u00e1nd\u00e9k. A kisl\u00e1nyok bab\u00e1kat, sz\u00ednes csomagokat, finom nyal\u00f3k\u00e1kat kaptak, a kisfi\u00fak \u00e9rdekes k\u00f6nyveket, aranyozott tolltart\u00f3kat \u00e9s izgalmas \u00f6sszerak\u00f3s j\u00e1t\u00e9kokat.

Azt\u00e1n kezd\u0151d\u00f6tt az el\u0151ad\u00e1s.

Ezt \u00e9lvezt\u00e9k igaz\u00e1n csak a gyerekek! \u00c1tszellem\u00fclten \u00fcltek az \u00f3ri\u00e1si s\u00e1torban \u00e9s figyelt\u00e9k, hogyan t\u00e1ncolnak a fekete p\u00f3nik; borzongtak, ha az ez\u00fcstruh\u00e1s l\u00e1nyok a magas trap\u00e9zr\u00f3l a leveg\u0151be vetett\u00e9k magukat.

\u00d3, \u00e9s azt\u00e1n j\u00f6tt a boh\u00f3c!
<\/SPAN><\/P>\r\n

M\u00e1r amikor a porondra botladozott, egyetlen csilingel\u0151 kacag\u00e1sba olvadt a h\u00e1romsz\u00e1zhuszonh\u00e9t elragadtatott hangocska. Att\u00f3l kezdve m\u00e1r a saj\u00e1t hangj\u00e1t se hallotta az ember. A gyermekek \u00fagy nevettek, hogy megremegett a s\u00e1tor. A szem\u00fck is k\u00f6nnyezett, \u00e9s sokan rosszul lettek a nevet\u00e9st\u0151l.

Bizony, nagyszer\u0171 is volt a boh\u00f3c! A viccek oly csod\u00e1latosak voltak, hogy m\u00e9g a feln\u0151ttek, s\u0151t az igazgat\u00f3 is leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodtak. \u00c9s \u0151t m\u00e9g senki sem l\u00e1tta leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodni. A boh\u00f3c egy\u00e1ltal\u00e1n nem besz\u00e9lt, nem volt sz\u00fcks\u00e9ge szavakra, hogy vicces legyen. N\u00e9m\u00e1n j\u00e1tszotta el a gyerekeknek, amit l\u00e1tni akartak. Egy malacot ut\u00e1nzott, egy krokodilt \u00e9s h\u00e1rom t\u00e1ncol\u00f3 medv\u00e9t. A legmulats\u00e1gosabb az volt, amikor a nyulat j\u00e1tszotta el. Ekkor j\u00f6tt az a pillanat, amikor a nagy \u00f6reg boh\u00f3c ideges kezdett lenni. Ez volt az a pillanat, amikor felfedezte azt a kisl\u00e1nyt, akinek piros masni volt a haj\u00e1ban. A kisl\u00e1ny a sz\u00fclei k\u00f6z\u00f6tt \u00fclt az els\u0151 sorban, eg\u00e9szen a man\u00e9zs k\u00f6zel\u00e9ben. Aranyos kisl\u00e1ny volt, okos, keskeny arc\u00fa, \u00fcnnep\u00e9lyes k\u00e9k ruh\u00e1ban. Az apja nevetett. Az anyja nevetett. Csak a piros masnis kisl\u00e1ny nem nevetett.

Az \u00f6reg boh\u00f3c azt gondolta mag\u00e1ban: L\u00e1ssuk csak, kedvesem, hogy siker\u00fcl-e t\u00e9ged is nevet\u00e9sre b\u00edrni! \u00c9s \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n csak a kisl\u00e1nynak j\u00e1tszott.

Az \u00f6reg boh\u00f3c olyan volt, mint m\u00e9g soha.

De... semmi sem seg\u00edtett. A kisl\u00e1ny eg\u00e9szen komoly maradt. Eg\u00e9szen komolyan n\u00e9zte, nagy, merev szemekkel a boh\u00f3cot, an\u00e9lk\u00fcl, hogy csak a sz\u00e1j\u00e1t is elh\u00fazta volna. Aranyos kisl\u00e1ny volt, egyike a legcsinosabbaknak. Csak \u00e9ppen nem nevetett.

A boh\u00f3c egyre sejtelmesebbnek tal\u00e1lta a dolgot. Minden tr\u00e9f\u00e1j\u00e1ban egy csom\u00f3 munka \u00e9s hetekig tart\u00f3 gondolkod\u00e1s volt, mindig pontosan figyelte, hogyan reag\u00e1lnak a n\u00e9z\u0151k, mikor kezd nevetni az egyik, mikor hagyja abba a m\u00e1sik. Mindig eszerint dolgozott. Ezt nevezte a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ggel val\u00f3 kapcsolatnak. Ezen az el\u0151ad\u00e1son sem esett nehez\u00e9re, hogy kapcsolatot teremtsen, a gyereksereg mindig h\u00e1l\u00e1s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g volt. Csak a kisl\u00e1ny nem.

Egyszerre csak a ny\u00falut\u00e1nz\u00e1s k\u00f6zben m\u00e9rhetetlen szomor\u00fas\u00e1g \u00e9s sz\u00f6rny\u0171 tan\u00e1cstalans\u00e1g t\u00f6lt\u00f6tte el az \u00f6reg boh\u00f3cot. Legsz\u00edvesebben f\u00e9lbeszak\u00edtotta volna az el\u0151ad\u00e1st. \u00dagy \u00e9rezte, k\u00e9ptelen tov\u00e1bb j\u00e1tszani, ha az els\u0151 sorban \u00fcl\u0151 kisl\u00e1ny tov\u00e1bbra is \u00edgy n\u00e9zi. \u00c9pp ez\u00e9rt valami szokatlant tett.

Odal\u00e9pett a kisl\u00e1nyhoz \u00e9s udvariasan megk\u00e9rdezte:

- Mondd csak, nem tetszik neked az el\u0151ad\u00e1s?

A kisl\u00e1ny mereven r\u00e1n\u00e9zett \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gosan v\u00e1laszolt:

- \u00d3, dehogynem, nagyon tetszik!

- Deh\u00e1t akkor mi\u00e9rt nem nevetsz, mint a t\u00f6bbi gyermek? - k\u00e9rdezte a boh\u00f3c.

- Ugyan, min nevessek?

- Nos - mondta a boh\u00f3c -, rajtam p\u00e9ld\u00e1ul.

A kisl\u00e1ny apja mondani akart valamit, de a boh\u00f3c intett: Azt szeretn\u00e9, ha a kisl\u00e1ny maga v\u00e1laszolna.

- Bocs\u00e1ss meg - mondta amaz -, nem akarlak megb\u00e1ntani, de nem tudok rajtad nevetni.

- \u00c9s mi\u00e9rt nem?

- Mert nem l\u00e1tlak - mondta a kisl\u00e1ny. \u00c9n vak vagyok.

Erre halott csend lett az \u00f3ri\u00e1si s\u00e1torban. A kisl\u00e1ny bar\u00e1ts\u00e1gosan \u00fclt az \u00f6reg boh\u00f3c el\u0151tt, aki nem tudta, mit mondjon. Sok\u00e1 tartott, m\u00edg sz\u00f3hoz jutott.

Ek\u00f6zben az anya elmagyar\u00e1zta, hogy Erika m\u00e9g soha sem volt cirkuszban.

- Mindig csak mes\u00e9lt\u00fcnk neki r\u00f3la. - \u00c9s ez alkalommal mindenk\u00e9ppen tudni akarta, milyen igaz\u00e1ban a cirkusz - mondta az apa.

Az apa mester volt a gy\u00e1rban. Nagyon szerette a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s a kisl\u00e1ny\u00e1t. Azok is szerett\u00e9k \u0151t. Boldogok voltak egy\u00fctt. A boh\u00f3c elszorult hangon k\u00e9rdezte.

- \u00c9s tudod m\u00e1r, milyen egy cirkusz a val\u00f3s\u00e1gban, Erika?

- \u00d3, igen - v\u00e1laszolt Erika vid\u00e1man -, term\u00e9szetesen tudok m\u00e1r mindent!

Anyu \u00e9s apu elmagyar\u00e1zt\u00e1k. Hallottam, hogyan \u00fcv\u00f6ltenek az oroszl\u00e1nok \u00e9s hogyan nyer\u00edtenek a p\u00f3nik. Tulajdonk\u00e9ppen m\u00e1r mindent el tudok k\u00e9pzelni, csak egyet nem.
- \u00c9s az mi? - k\u00e9rdezte a boh\u00f3c, pedig m\u00e1r tudta a v\u00e1laszt.

- Hogy mi\u00e9rt vagy te mulats\u00e1gos - mondta a piros masnis Erika. - Mi\u00e9rt kell rajtad nevetni? Ez az egyetlen, amit egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudok elk\u00e9pzelni.

- Hm - mondta a nagy boh\u00f3c. \u00dajra halott cs\u00f6nd lett a cirkuszban. \u00c9s akkor valami nagyon kedveset csin\u00e1lt a boh\u00f3c. El\u0151rehajolt \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:

- Figyelj, Erika, teszek neked egy javaslatot.

- Igen, mi az?

- De csak ha t\u00e9nyleg tudni akarod, mi\u00e9rt nevet rajtam a t\u00f6bbi gyerek.

- Persze, hogy tudni szeretn\u00e9m!

- Na j\u00f3. Akkor, ha a sz\u00fcleidnek is megfelel, elj\u00f6v\u00f6k hozz\u00e1d holnap d\u00e9lut\u00e1n.

- Hozz\u00e1nk, a lak\u00e1sunkba? - k\u00e9rdezte Erika izgatottan.

- Igen, oda. \u00c9s meg fogom neked mutatni, hogy mi rajtam a mulats\u00e1gos. Akarod?

Erika fellelkes\u00fclve b\u00f3lintott \u00e9s \u00f6sszecsapta a kez\u00e9t:

- Jaj de j\u00f3! Apu, anyu, elj\u00f6n hozz\u00e1nk a boh\u00f3c!

- Nagyon kedves \u00f6nt\u0151l, uram, - mondta halkan az apa, az anya pedig m\u00e9g csendesebben f\u0171zte hozz\u00e1: - Nagyon k\u00f6sz\u00f6nj\u00fck \u00d6nnek. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

 <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

- K\u00e9rem, semmis\u00e9g... - mondta az \u00f6reg boh\u00f3c -, hol laknak? Meghallgatta a c\u00edmet \u00e9s b\u00f3lintott.

- Rendben van, mondjuk hatkor?

- Hatkor - mondta Erika -, \u00f3, m\u00e1ris \u00fagy \u00f6r\u00fcl\u00f6k.

A boh\u00f3c megsimogatta a haj\u00e1t, m\u00e9lyet l\u00e9legzett, \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte mag\u00e1t, mint akinek k\u0151 esett le a sz\u00edv\u00e9r\u0151l.

- Az el\u0151ad\u00e1s folytat\u00f3dik, h\u00f6lgyeim \u00e9s uraim - sz\u00f3lt.

A t\u00f6bbi gyerek tapsolt. Ebben a pillanatban mindny\u00e1jan irigyelt\u00e9k a vak kisl\u00e1nyt, akit a csod\u00e1latos boh\u00f3c szem\u00e9lyesen fog megl\u00e1togatni.

Azon az \u00e9jjelen havazott. M\u00e1snap is. Egyre csak havazott. F\u00e9l hatkor kezd\u0151d\u00f6tt Erik\u00e1\u00e9kn\u00e1l a kar\u00e1csonyi \u00fcnnep. A gyerty\u00e1k vil\u00e1g\u00edtottak a kar\u00e1csonyf\u00e1n, \u00e9s a kisl\u00e1ny v\u00e9gigtapogatta az asztalon fekv\u0151 \u00f6sszes aj\u00e1nd\u00e9kot. Megcs\u00f3kolta a sz\u00fcleit \u00e9s egyre csak azt k\u00e9rdezte:

- Gondolj\u00e1tok, hogy elj\u00f6n? T\u00e9nyleg elj\u00f6n?

- Biztosan - mondta az anyja -, hiszen meg\u00edg\u00e9rte. Persze pontosan \u00e9rkezett. A r\u00e1di\u00f3 k\u00f3rusa \u00e9ppen egy dalt \u00e9nekelt a f\u00f6ldi b\u00e9k\u00e9r\u0151l, amikor megsz\u00f3lalt a cs\u00f6ng\u0151. Erika maga szaladt ki ajt\u00f3t nyitni.

A folyos\u00f3n az \u00f6reg boh\u00f3c \u00e1llt. T\u00e9likab\u00e1t volt rajta \u00e9s alatta s\u00f6t\u00e9t \u00f6lt\u00f6ny; \u0151sz volt a haja \u00e9s az arca s\u00e1padt. De ezt Erika term\u00e9szetesen nem l\u00e1thatta. Kezet ny\u00fajtott neki \u00e9s izgalomt\u00f3l akadoz\u00f3 hangon mondta:

- Ez... ez... igaz\u00e1n sz\u00e9p t\u0151led, hogy val\u00f3ban elj\u00f6tt\u00e9l.

- Nah\u00e1t, mit gondolt\u00e1l! - mondta a boh\u00f3c. Azut\u00e1n \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte a sz\u00fcl\u0151ket, \u00e9s \u00e1tny\u00fajtotta Erik\u00e1nak az aj\u00e1nd\u00e9kokat: h\u00e1rom k\u00f6nyvet, melyek \u00fagy voltak nyomtatva, hogy vakok is olvashass\u00e1k. Erika olvasott m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny ilyen k\u00f6nyvet, \u00e9s nagyon \u00f6r\u00fclt a h\u00e1rom \u00fajnak. De azut\u00e1n j\u00f6tt csak az igazi aj\u00e1nd\u00e9k!

- Ha kaphatn\u00e9k egy kis konyakot - mondta az \u00f6reg boh\u00f3c. Kapott \u00e9s nem is keveset.

Miut\u00e1n megitta, k\u00e9zen fogta Erik\u00e1t \u00e9s a kar\u00e1csonyfa el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 fotelhoz vezette. A sz\u00fcl\u0151k n\u00e9m\u00e1n n\u00e9zt\u00e9k, amint az \u00f6reg boh\u00f3c a karossz\u00e9kbe \u00fcltette Erik\u00e1t, megfogta a kez\u00e9t \u00e9s let\u00e9rdepelt el\u00e9.

- S\u00edmogasd meg az arcomat - \u00e9s nyakamat. \u00c9s a v\u00e1llamat. \u00c9s a karomat, meg a l\u00e1bamat. Ez ugyanis az els\u0151. Pontosan tudnod kell, hogy n\u00e9zek ki.

\u00c1larc \u00e9s koszt\u00fcm n\u00e9lk\u00fcl egy\u00e1ltal\u00e1n nem l\u00e1tszott mulats\u00e1gosnak a boh\u00f3c. Ezt \u0151 is tudta. Nem is volt olyan egyszer\u0171 ez a k\u00eds\u00e9rlet, amire v\u00e1llalkozott. (Ez\u00e9rt is k\u00e9rt konyakot.)

- K\u00e9sz? - k\u00e9rdezte v\u00e9g\u00fcl.

- Hm - mondta Erika.

- Tudod, hogy n\u00e9zek ki?

- Pontosan.

- Akkor kezdhetj\u00fck - mondta a boh\u00f3c. - De k\u00e9rlek, ne vedd le r\u00f3lam a kezed!

\u00c1lland\u00f3an tapogatnod kell, hogy meg is \u00e9rtsd, amit csin\u00e1lok.

- Persze - mondta Erika.

\u00c9s az \u00f6reg boh\u00f3c elkezdett j\u00e1tszani. M\u00e9g egyszer csin\u00e1lta mindazt, amit a cirkuszban. A sz\u00fcl\u0151k az ajt\u00f3n\u00e1l \u00e1lltak, egym\u00e1s kez\u00e9t fogt\u00e1k \u00e9s figyeltek.

- Most j\u00f6n a t\u00e1ncol\u00f3 medve - mondta az \u00f6reg boh\u00f3c.

Erika finom, v\u00e9kony ujjai v\u00e1ndoroltak rajta, amint a medv\u00e9t ut\u00e1nozta. M\u00e9g komoly volt az arca. A boh\u00f3c rend\u00fcletlen\u00fcl folytatta, noha ez volt \u00e9lete legnehezebb el\u0151ad\u00e1sa. A krokodilt ut\u00e1nozta, azut\u00e1n a malacot. Erika ujjai egyre gyorsabban \u00e9s gyorsabban siklottak az arca f\u00f6l\u00f6tt \u00e9s v\u00e1llain, nyugtalanul l\u00e9legzett \u00e9s a sz\u00e1j\u00e1t kinyitotta. A sz\u00fcl\u0151ket is elfogta az izgalom.

\u00dagy tetszett, mintha Erika val\u00f3ban l\u00e1tn\u00e1 kis kez\u00e9vel, amit a t\u00f6bbi gyerek a szem\u00e9vel, mert egyszerre csak kuncogni kezdett. V\u00e9konyan \u00e9s r\u00f6vid ideig. De kuncogott. M\u00e9ghozz\u00e1 a malacn\u00e1l.

A nagy, \u00f6reg boh\u00f3c megdupl\u00e1zta erej\u00e9t. Ekkor kezdett el Erika nevetni.

- \u00c9s most j\u00f6n a ny\u00fal - sz\u00f3lt a boh\u00f3c \u00e9s elkezdte a legpomp\u00e1sabb mutatv\u00e1ny\u00e1t. Erika egyre hangosabban nevetett. Meg is csuklott a hangja a lelkesed\u00e9st\u0151l.

- M\u00e9g egyszer! - mondta lelkesen -, k\u00e9rlek, m\u00e9g egyszer!

Az \u00f6reg boh\u00f3c m\u00e9g egyszer elj\u00e1tszotta a nyulat \u00e9s m\u00e9g egyszer. \u00c9s megint. Erik\u00e1nak ez sem volt el\u00e9g. A sz\u00fcl\u0151k egym\u00e1sra n\u00e9ztek. Erika m\u00e9g soha \u00e9let\u00e9ben nem nevetett \u00edgy. V\u00e9g\u00fcl eg\u00e9szen elakadt a l\u00e9legzete. \u00cdgy ki\u00e1ltott:

- Anyu, apu! Most m\u00e1r tudom, milyen egy boh\u00f3c. Most m\u00e1r mindent tudok! Ez a vil\u00e1g legszebb k<\/SPAN>ar\u00e1csonya<\/SPAN>! - Arcocsk\u00e1ja kipirult. Kis ujjai m\u00e9g mindig az el\u0151tte t\u00e9rdel\u0151 \u00f6reg ember arc\u00e1n siklottak ide-oda.<\/SPAN>

<\/STRONG>\u00c9s Erika hirtelen megijedt egy kicsit. Meg\u00e9rezte, hogy a nagy boh\u00f3c s\u00edr.<\/STRONG> <\/SPAN>
<\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN><\/P>\r\n

(Johannes Mario Simmel; <\/SPAN>Ford\u00edtotta: Fodor Tam\u00e1s)<\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN><\/P>\r\n

<\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN> <\/P>\r\n

<\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN>                                   <\/P><\/STRONG><\/FONT><\/FONT><\/FONT><\/FONT><\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN>","type":"rich"}