{"version":"1.0","provider_name":"Csak 1 mosoly kell...!:) - T\u0171z blogja","provider_url":"https:\/\/tuz.cafeblog.hu","author_name":"Tuz","author_url":"https:\/\/tuz.cafeblog.hu\/author\/Tuz\/","title":"Boldogs\u00e1g 1.","html":"

Megint <\/SPAN><\/SPAN>tal\u00e1ltam valamit...egy sorozatot a Boldogs\u00e1gr\u00f3l. R\u00e9szletekben k\u00f6zkinccs\u00e9 teszem, h\u00e1tha \u00fatmutat\u00f3ul v\u00e1lik valaki sz\u00e1m\u00e1ra!

Boldogs\u00e1g

A boldogs\u00e1g csup\u00e1n egy a sokf\u00e9le tudat\u00e1llapot k\u00f6z\u00fcl, m\u00e9gis k\u00fcl\u00f6nleges, kiv\u00e9telezett helyzetet foglal el az ember \u00e9let\u00e9ben.

Mindenki v\u00e1gyakozik ut\u00e1na, keresi arra a k\u00e9rd\u00e9sre a v\u00e1laszt, hogy lehet megtal\u00e1lni a hozz\u00e1 vezet\u0151 utat, \u00e9s ha meglelt\u00fck, mit kellene tenni az\u00e9rt, hogy vel\u00fcnk maradjon, ne t\u0171nj\u00f6n el hull\u00f3csillagk\u00e9nt. Tal\u00e1n csak a szerelemr\u0151l, amelyt\u0151l a legt\u00f6bben a boldogs\u00e1got rem\u00e9lj\u00fck sz\u00fcletett t\u00f6bb l\u00edrai alkot\u00e1s, dr\u00e1ma, dal, de hi\u00e1ba: hogy merre vezet az \u00fat a boldogs\u00e1g birodalm\u00e1ba, arra senki nem lelte meg a megfelel\u0151 v\u00e1laszt.

Ki a szerelemt\u0151l, anyas\u00e1gt\u00f3l, vagyont\u00f3l, hatalomt\u00f3l rem\u00e9li, hogy beteljes\u00fcl a benne \u00e9l\u0151 boldogs\u00e1g ut\u00e1ni v\u00e1gy eszm\u00e9je. Azt\u00e1n amikor el\u00e9ri \u0151t a pillanat felfokozott intenzit\u00e1sa, megr\u00e9miszti az \u00f6nelveszt\u00e9s, vagy egyszer\u0171en k\u00e9ptelen k\u00f6zel engedni mag\u00e1hoz, nem el\u00e9g nyitott a befogad\u00e1s\u00e1ra. Mintha ennek az \u00e9rz\u00e9snek nem lenne jelene, csak m\u00faltja \u00e9s j\u00f6v\u0151je. N\u00e9ha akkor j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1, hogy egy-egy pillanatban mennyire boldogok voltunk, amikor az m\u00e1r az eml\u00e9keink t\u00e1rh\u00e1z\u00e1nak alkot\u00f3elem\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt. Majd rem\u00e9nykedve v\u00e1gyakozunk \u00e9s v\u00e1rakozunk, n\u00e9ha megpr\u00f3b\u00e1ljuk kier\u0151szakolni a sorst\u00f3l, el\u00e9be megy\u00fcnk \u00e9s csal\u00f3dunk. <\/FONT>

Pedig a boldogs\u00e1g mindig k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk van, csak gyermeki, \u0151szinte l\u00e1t\u00e1sm\u00f3ddal kell keresni, r\u00e1csod\u00e1lkozni a vil\u00e1gra. Vannak napok, amikor m\u00e1r reggel, miut\u00e1n a szempill\u00e1nk felny\u00edlik, sz\u00e9pnek l\u00e1tjuk az \u00e9let\u00fcnket, a vil\u00e1got, \u00f6nmagunkat. Ezeken a napokon a tavaszi naps\u00fct\u00e9s, a kintr\u0151l behallatsz\u00f3 mad\u00e1rcsicserg\u00e9s, egy j\u00f3 zene is elvar\u00e1zsol minket, \u00e9s boldogok vagyunk -- mert ez az \u00e9rz\u00e9s nem megv\u00e1s\u00e1rolhat\u00f3, s\u0151t nem is \u201emagaskult\u00faraf\u00fcgg\u0151\u201d. A hajl\u00e9ktalan guber\u00e1l\u00f3 ugyanolyanak \u00e9li meg a boldogs\u00e1got, ha sz\u00e1m\u00e1ra kincsnek sz\u00e1m\u00edt\u00f3, hasznos dolgot fedez fel a szemetes m\u00e9ly\u00e9n, mint a k\u00f6ztiszteletben \u00e1ll\u00f3 polg\u00e1r, ha megveszi tizedik cip\u0151j\u00e9t. \u00c9s a roma telepek lak\u00f3it is ugyanaz a szerelem \u00e9rinti meg, mint a villanegyedben \u00e9l\u0151ket, legfeljebb nem tudj\u00e1k magasztos szavakba \u00f6nteni. Balga tal\u00e1n kev\u00e9sb\u00e9 volt boldog, mint Csongor? <\/FONT>
<\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN>
A szerelem fontos dolog, de a boldogs\u00e1got itt hi\u00e1ba keress\u00fck, mert az igaz szerelemmel egy\u00fctt k\u00f6lt\u00f6zik be sz\u00edv\u00fcnkbe sok m\u00e1s \u00e9rz\u00e9s is, mint a f\u00e9lelem, f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g, bizonytalans\u00e1g. A f\u00e9rfiakt\u00f3l, hi\u00e1ba is v\u00e1rjuk el, hogy mindig boldogg\u00e1 tegyenek minket. Egyszerre v\u00e1gyunk felel\u0151ss\u00e9gtudattal meg\u00e1ldott f\u00e9rjre, meg\u00e9rt\u0151 t\u00e1rsra, gyerekcentrikus ap\u00e1ra, sz\u00f3rakoztat\u00f3 bar\u00e1tra \u00e9s romantikus szeret\u0151re, h\u00f3dol\u00f3ra, b\u00f3kokra. Csal\u00f3dotts\u00e1gunkban nem vessz\u00fck \u00e9szre, hogy n\u00e9ha egy apr\u00f3 gesztus t\u00f6bbr\u0151l \u00e1rulkodhat, mint egy szerelmes nagymonol\u00f3g. H\u0171v\u00f6s hajnalon, ha p\u00e1runk, gyeng\u00e9den betakar minket, vagy ha \u201esokadik\u00e1n\u201d p\u00e1r sz\u00e1l iboly\u00e1t var\u00e1zsol el\u0151 a kab\u00e1tzseb\u00e9b\u0151l. Ha a k\u00f6nyvesboltban az elad\u00f3t\u00f3l megtudjuk, hogy p\u00e1runk hetek \u00f3ta keresi kitart\u00f3an azt a k\u00f6nyvet, amelyr\u0151l egy besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben megjegyezt\u00fck, hogy r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1gyunk r\u00e1, vagy ha felh\u00edv minket \u00e9s racion\u00e1lis f\u00e9rfiember l\u00e9t\u00e9vel ellent\u00e9tben nem akar mondani semmit, nincs m\u00e1s c\u00e9lja, csak hallani minket\u2026

Sajnos az \u00e9letben vannak neh\u00e9z, emberpr\u00f3b\u00e1l\u00f3 id\u0151szakok, amikor elvileg nem lehet\u00fcnk boldogok. Vagy m\u00e9gis? P\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt a f\u00e9rjemmel egyszerre lett\u00fcnk munkan\u00e9lk\u00fcliek. Kem\u00e9ny f\u00e9l \u00e9vet \u00e9lt\u00fcnk \u00e1t, de \u00e1ll\u00edtom m\u00e9gis \u00e9letem egyik legszebb id\u0151szaka volt. Nem csup\u00e1n az\u00e9rt, mert addig soha nem ker\u00fclt\u00fcnk l\u00e9lekben olyan k\u00f6zel egym\u00e1shoz, mint akkor, azokban a kil\u00e1t\u00e1stalan napokban, hetekben. Megl\u00e1ttuk, \u00e9s megismert\u00fck egym\u00e1sban az Embert, aki f\u00e9l a holnapt\u00f3l, j\u00f6v\u0151t\u0151l, a bizonytalans\u00e1gt\u00f3l, a teljes elszeg\u00e9nyed\u00e9st\u0151l, akit nyomaszt \u00e9s egyben motiv\u00e1l a felel\u0151ss\u00e9gtudat a csal\u00e1ddal szemben. Megtanultunk nevetni saj\u00e1t nyomor\u00fas\u00e1gunkon, \u00e9s a munkakeres\u00e9s \u201ef\u00e1radalmait\u201d k\u00e9pzeletbeli nyaral\u00e1sokon pihent\u00fck ki -- bej\u00e1rtuk a nagyvil\u00e1got, utaztunk rep\u00fcl\u0151n \u00e9s vonaton, mik\u00f6zben m\u00e9g a v\u00e1rosi buszra sem tellett. A bar\u00e1taim kitartottak mellettem, mell\u00e9nk \u00e1lltak, seg\u00edtettek. Ami legink\u00e1bb meglepett, nemcsak \u0151k, de a szomsz\u00e9daim is, akikkel csup\u00e1n k\u00f6sz\u00f6n\u0151viszonyban voltam. Egyik este a szomsz\u00e9dom kopogott be, egy l\u00e1da gy\u00fcm\u00f6lccsel, mondv\u00e1n az \u0151 gyerekeik ritk\u00e1n j\u00e1rnak haza, egyed\u00fcl nem tudj\u00e1k elfogyasztani. A m\u00e1sik csal\u00e1d hirtelen az ubork\u00e1ban, paprik\u00e1ban d\u00fask\u00e1lt, \u00e9s volt, aki felaj\u00e1nlotta, hogy elolvas\u00e1s ut\u00e1n odaadja a napi sajt\u00f3t.

N\u00e9ha, m\u00e9g mindig eszembe jutnak ezek a h\u00f3napok, amikor megtapasztaltam a szeretetet, a boldogs\u00e1got, ami mindenkinek Isten adta joga, az egyik legfontosabb c\u00e9lunk. Ezt bizony\u00edtand\u00f3 az amerikaiak m\u00e9g a F\u00fcggetlens\u00e9gi Nyilatkozatban is r\u00f6gz\u00edtett\u00e9k.

(Jankovic N\u00f3ra - http:\/\/baratno.com\/view.php?arclid=2007050202<\/A> )<\/FONT><\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN><\/P>\r\n


<\/P><\/FONT><\/SPAN><\/SPAN><\/SPAN>","type":"rich"}