1.0Csak 1 mosoly kell...!:) - Tűz blogjahttps://tuz.cafeblog.huTuzhttps://tuz.cafeblog.hu/author/Tuz/<P><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt; COLOR: #222222; FONT-FAMILY: 'Times New Roman'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-ansi-language: HU; mso-fareast-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA"><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Amikor fiatalabb voltam - mondta szomorúan egy idős levelesláda, melynek a rozsdás fedelén egy megfakult sárga "Levél" felirat díszelgett... </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Akkor mi volt? - érdeklődött egy ifjú és fényes, vörösszínű levelesláda. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Amikor fiatal voltam - kezdte megint az öreg. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Gyerünk! Mondd már!!! - szakította félbe az ifjú türelmetlenül. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Ne szakíts félbe! - torkollta le az öreg - Amikor ifjú voltam, akkor az év végén a levelesládák hatalmas megbecsülésnek örvendtek. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Miért volt ez így? - kérdezte az ifjú. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Az év vége felé az emberek üdvözlőlapokat küldözgettek egymásnak...</SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Manapság is küldözgetnek. Az év elején, amikor először helyeztek ki, akkor elolvastam a tulajdonos telefonszámláját. Annyi elküldött SMS szerepelt rajta... A tulajdonosom mérges volt... azt mondta, hogy nem kellett volna annyi pezsgőt meginnia és akkor nem küldött volna annyi mindenkinek a címjegyzékéből üzenetet. Dehát ez nem a mi dolgunk ugye? - csodálkozott az ifjú. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Nem a mienk - az öreg mélyet sóhajtott - de amikor még fiatal voltam, akkor az emberek nem SMS-t küldtek, hanem üdvözlőlapokat. A lapok fényesek voltak, színes borítással és illatos borítékban. Néha annyi levél volt a bendőmben, hogy a postásnak komoly erő-(és láda)feszítésébe került, hogy betömködje a leveleket. Természetesen próbáltam nem összegyűrni őket. Ebédidőben a lurkók odaszaladtak hozzám és kinyitottak. Ha láttad volna azokat a csillogó tekinteteket - sóhajtott fel újra az öreg. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">Az ifjú is sóhajtott egy nagyot... miért kell neki állandóan számlákat olvasgatnia? Végülis néha azért becsúszik néhány prospektus is. Elképzelte a csillogó arcokat, illatos kártyákat és elszomorodott. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Hová lettek a gyerekek? - kérdezte az öregtől. </SPAN><BR><BR><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman">- Felcseperedtek és felnőtté váltak. Ez az élet rendje.</SPAN></SPAN></P>rich