Karácsonyi készülődés 1.
2009 november 21. | Szerző: Tuz
Az iskolában elkezdtük a készülődést karácsonyra. Annyi ötletem van, csak az idő kevés. Az egy dolog, hogy én már 6 hete karácsonyra készülök, karácsonyi lázban égek, de az iskolában mégsem kezdhetem el október elején a gipsz mikulásokat festeni.:))
Tegnap, egy kreatív anyuka felajánlásával, üvegmécseseket készítettek a gyerkőceim festéssel. Egy másik anyuka is jött segíteni. Még a fiúk is nyelvkilógatva festették karácsonyi ajándékukat. Élvezet volt nézni.
Advent harmadik vasárnapja
2007 december 16. | Szerző: Tuz
Advent harmadik vasárnapja – a harmadik angyal eljövetele
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
Advent harmadik vasárnapja: A fehér a szentség, tisztaság jelképe
Advent második vasárnapja
2007 december 9. | Szerző: Tuz
Advent második vasárnapja – a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.
Advent második vasárnapja: A piros szín a szeretetet jelképezi
Advent – Készülődés
2007 december 2. | Szerző: Tuz
A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka.
András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet. 
A régi időkben éjfélkor harangszó hírdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket “angyali misének”, “aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. 
Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a liturgiában. 
Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott.
A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyetyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével.
Az advent az ünnepekre való ráhangolódás, a készülődés ideje. Az idő múlását legérzékletesebben naptárral mérhetjük. Ezért készítenek – főleg gyerekeknek – adventi naptárt. A naptár a készülődés, várakozás idején minden nap egy apró ajándékkal, édességgel lepi meg a gyerekeket.
Advent 1. vasárnapja
2007 december 2. | Szerző: Tuz
Szabolcska Mihály: Adventi ének
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?
Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.
Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz’ örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítõnkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk’ édes örömünkben,
Szeretetünkben!
Advent első vasárnapja: A kék szín a bűnbánatot jelképezi
Gondolatok Böjte Csabától a karácsonyi bevásárlás előttre
2009 december 16. | Szerző: Tuz
nevelünk
az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek — hiába árvák — ők is
hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az
apuka,
anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen
lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők
mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket.
Délután
3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály
volt.
Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy
szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva,
a
plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint
egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy
karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét
volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka
nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy “Gyerekek, gyertek,
öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja
őket a
meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden,
ami
ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik
kisfiú azt mondta: “Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon,
anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. _A gyereknek nem
arra
van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában,
hanem
arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a
jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom,
másfelől az
édesanya meleg nyaka és semmi más._ És messzemenően az édesanya volt
a
nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden
szülőnek elmondom…”
Oldal ajánlása emailben
X