Kacagok
2007 július 10. | Szerző: Tuz
“Nevethettek rajtam, mert furcsa vagyok, de én is kacagok rajtatok, mert átlagosak vagytok!”
(tigoletta)
Bizoooony!
Veled
2007 június 29. | Szerző: Tuz
Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
Aki
2007 június 27. | Szerző: Tuz
“Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, 
Aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj.”
(Szikora Róbert)
Hogyha egyszer
2007 június 27. | Szerző: Tuz
“…
Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek.
…”
(Illés)
Megtanulom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2007 június 21. | Szerző: Tuz
Egy ideje tanulok. Csupa jó dolgot. A legfontosabbat eddig nem tudtam átültetni a gyakorlatba, pedig elméletben már nagyon jól megy. De sajnos az életben az elmélet egy petákot sem ér. A gyakorlat kell! Most csak arra koncentrálok, hogy a nyáron megtanuljam alkalmazni is azt a legfontosabbat!
S ezt NEKI köszönhetem, hogy megmossa miatta mindig a fejem, ha nem alkalmazom. Az alkalmazáshoz a lelkem is erősítenem kell, az is sikerülmni fog! Tudom. Kell!
Díszbe öltöző szív
2007 június 20. | Szerző: Tuz
“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg)
Én is ugyanígy érzem, amikor várom. De nekem nincsen szükségem szertartásokra, szívem mindig díszbe öltözik reggel. Miatta!:))
Csillagok
2007 június 15. | Szerző: Tuz
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
két szemedet nézném csillagom ezreivel.
(Platón, Szabó Lőrinc)
Belenézek a szemébe
2007 május 28. | Szerző: Tuz
“Soha nem a szavain és gondolatain keresztül ismerek meg valakit, hanem belenézek a szemébe.”
(mondta egy orvosi gondatlanság miatt megvakult nagymama)
83. Nem semmi vagyok:))
2007 július 20. | Szerző: Tuz
Reggel elgondolkodva, majd röhögve fogadtam az új napot. Ilyen eddig még nem történt velem, de betudom a melegnek, s picit hűvösebb iránti vágyamnak (ha már másra pillanatnyilag nem vágyhatok…hihihi).
). Ott volt az ágyon. S meglepetésemre a franciacsattom is két másik csatt kíséretében. De ők szana meg a széjjel. Csak tudnám, mi a manót csináltam ott éjnek évadján? 
Éjjel 1 körül felébredvén csodálkozásra adtam a fejem: hogy a manóba kerülök én ebbe a szobába? Gondolkodtam egy kicsit, s odáig jutottam, hogy este, kicsi MSNezés után, lementem öcsém volt szobájába TVzni, mivel az enyém megint doki bácsinál van. Kép csak addig van, hogy műsorokat keresek, a kikapcsolás meg csak rémlik. Egy biztos volt: kellemesen hűvös volt a szoba a nyitott teraszajtó mellett.
Most le is szaladtam benézni abba a szobába, ugyanis délelőtt nem találtam a kis “partedlimet”, amit nedvesen a nyakamba teszek ilyenkor, hogy ne cuppogjon a nyakam (nem mintha nem élvezném…de ne az izzadságtól cuppogjon, hanem mástól…
Délelőtt szépen sóstengeri iszappakolást tettem orcámra, hogy szebb legyek. Be is jött a várva vár eredmény: szebb lettem, mint a sokévi gizus-átlag.
Öröm a tyűkörbe nézni. Bár én mindig örömmel tekinettem és tekintek bele…csak tudnám kinek örültem, örülök jobban: a tükörnek vagy annak, amit benne láttam. 
Szerintem az utóbbinak. 
A déli folytatás sem volt különb. A levest végigröhögtük. Hideg meggylevessel örvendeztetett meg anyus minket. Mindenki kiszedte a magáét, és lelkesen kanalazta. Én is ezt tettem…volna, de lelkesedésem alábbhagyott, átadva magát a röhögésnek. Az összes “fadarab” hozzámkeült. Minden kanálba jutott legalább 2. Mami mondta is, hogy ennyit nem is tett bele, mint amennyit kiszedek belőle. A végén a mennyiséget ellenőrizve visszatettem az evőkanalamba az összeset, amit kipecáztam: egy teljes evőkanálnyi “fadarabot” kaptam ebédre.
Mondtam is anyusnak, hogy legközeleb a fán is hagyjon valamit. Vagy azt akarja, hogy az én kicsi 
em elkérgesedjen?
Gyorsan elszaladtam, hogy kis “partedlimet” jó hideg vízzel átáztassam és a nyakam köré tekerjem. Nagyon jó érzés tölt el…már csak töltött, mert pillanatok alatt TŰZforróvá vált ebben a kánikulában. Nem baj, vízcsere lesz.
Oldal ajánlása emailben
X