Nőnap
2008 március 8. | Szerző: Tuz
Ma meg ebéd után TVztem éppen, olyan 1 óra körül, amikor csöngettek. Az emeletről nem voltam hajlandó lemenni ajót nyitni. Ezt a feladatot öcsém kisfia, Tamás megtette. Vigyorogva jött fel a szobámba: “Gizus, kaptál virágot.” Szegénykémnek nem hittem el, azt hittem boldondozik velem. Mivel egyre jobban bizonygatta, hogy Gizusnak hozta egy bácsi, kezdtem hinni neki. 3 szál vörös rózsa volt szép csokorba kötve. Találtam benne egy kártyát is. Majdnem elsírtam magam, hogy az ország másik végéről képes egy kedves ismerősöm ezt elintézni Nőnap alkalmából. Gyorsan felhívtam és megköszöntem neki. Nagyon jólesett, gyógyír lett lelkemnek. S ezúton itt is szeretném megköszönni neki: KÖSZÖNÖM!
(a sok elfoglaltság miatt elfelejtettem lefotózni, hétfő reggelre azonban a rózsa sajnos hervadásnak indult; helyette itt van az a fotó, ami alapján elkészítették nekem a csokrot – s egy az egyben ilyet kaptam)
A szokás hatalma!?
2009 március 8. | Szerző: Tuz
Mézesmadzag? Nyalifali? Nem tudom, de mióta ez a polgármesterünk van, azóta minden évben, iskolában dolgozó hölgy (az óvodákról és más munkahelyekről nem tudok még) egy-egy szál rózsát kap nőnap alkalmából, egy szerelmetes, ömlengős levélke kíséretében. Eddig csak két alkalommal hoztam haza (mert nagyon tetszett), mert nem szeretem, hogy így akar megnyerni. Jó, persze lehet azt is mondani, hogy egy szép gesztus, mert megemlékezik. Sokunknak egész más a meglátásunk, de ez más lapra tartozik.
Azért kaptam önzetlenül is virágot (virtuálisan is), aminek sokkal jobban örültem: pld. ezt a begóniát::))
Oldal ajánlása emailben
X