Első zserbó 2

2009 április 11. | Szerző: Tuz

Nyah, ma megkóstolódott az első nagy mű. A hugom kezdte meg a felvágást, s első meglepetésében keresgélni kezdett: – És ebből hol van a tészta? – Vigyorogva meséltük az esetet, ami miatt kevesebb lett a tészta. Itt megjegyzem, hogy én így nagyon bírom szeretni (kevés tészta, sok töltelék). A kinézete sem olyan, mint a nagyié volt, de ízre nagyon jó. Ha nem jobb.

Az első zserbó

2009 április 10. | Szerző: Tuz

Nyah, nagy nap volt a mai: zserbót sütöttem. Életem első zserbóját. Bár ebben Mami is partner volt, hiszen neki is az első volt. Mindig szegény nagymamám csinálta, nem is engedte át senkinek.

A héten Mami kitalálta, hogy valamit kellene húsvétra sütni, aztán hirtelen ötlettől vezérelve a zserbó mellett döntött. J Benne voltam, hiszen imádom én is. Már jó előre készültem, hogy nagy vihogások lesznek bénaságunkon. Ilyenkor Mami új arca kerül előtérbe, amit nagyon ritkán látni, főleg az utóbbi időben.

Az első felröhögés tárgya maga a tészta nyújtása volt: „…térkép a táj”. Szegény nagyim olyan szabályos négyszögletes formát tudott nyújtani (egyenletes vastagsággal), hogy az már túl szabályos volt. J Az égre tekintve kértem, hogy jöjjön le kicsit és segítsen nyújtani. Ő azonban más elfoglaltságra hivatkozva nem jött. Így jártam, így magam gyötörtem meg szegény tésztát: a széle kívánnivalót vont maga után, a vastagságáról már nem is beszélek (néhol levélpapír, néhol karton). J Végül azért sikerült normális formát adni neki. J

Menet közben láttuk már, hogy kevés lett a tészta. Pedig kottából készítettük. A következőt már bővített formában csinálom meg, így jut majd minden hova a tésztából, nem csak a közepére. J

Tésztagyúrásom kiterjedt a sós rúdra is. Még szerencse, hogy itt nem fontos a szabályos négyszögesítés. J