20. Az én barátom
2007 május 2. | Szerző: Tuz |
Barátság
– Nézd, esik a hó! – kiáltott fel egy kisgyerek, mikor egy vad szélroham tengernyi levelet sodort elénk. Magasból, a fák irányából érkeztek, vad táncot jártak szemünk előtt, majd lefeküdtek a földre.
– Nem is hó ez, falevél… Szépek – folytatta.
Tegnap találkoztunk újra.
– Emlékszel a hólevelekre? – kérdezte
– Hát persze. Sokat szedtünk,ugye?
– Igen. Azóta vagy az én barátom.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Köszi a gyors választ, már mindenfélét megpróbáltam, remélem most mindent jól csináltam, és végre lesz blogom, a címe Szabadság, szerelem…Nézd meg ha látod, bár én még mindig nem , de mindegy jól el vagyok. Lehet a másoddiplomámat informatikából teszem le, juj ez hülye ötlet…. Egyébként az ELTE.ről már sok borzalmat hallottam, én egy aranyos családias vidéki főiskolát választottam és nem bántam meg, aki tanulni és tudni akar, vallom , hogy nem a helytől függ.
Szia Sztella!:))
Nagyon szívesen a segítséget.:)) Mindjárt megnézem, hogy látom-e és akkor majd azt is megírom.:))
Nekem adott volt, hova tudok menni. De hidd el, megbántam. Most már borzalom a köbön az ELTE. Egyre rosszabb a híre. De ha most befejezem, nem valószínű, hogy újra odakeveredek.
Sztella!
Már láthatunk Téged!:))
Tűz