– Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját:
– Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
– Ezt nem értem! – mondja a kisfiú
– És ezt soha nem is fogod megérteni….. – válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
– Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
– Minden nő ok nélkül sír. – Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkotam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.