Mi nők
2007 május 2. | Szerző: Tuz
– Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját:
– Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
– Ezt nem értem! – mondja a kisfiú
– És ezt soha nem is fogod megérteni….. – válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
– Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
– Minden nő ok nélkül sír. – Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkotam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
Életöröm 2.
2008 május 12. | Szerző: Tuz
A tegnapelőtti Harmóniakártyámhoz találtam akkor egy verset. Amikor át szerettem volna ide hozni, olvastam, hogy az áthozatalhoz a szerző engedélye szükséges. Kértem és megkaptam azt az engedélyt, így most idekerül az a szép vers:
Tavasz van! Fák rügyeznek, csicseregnek a madarak,
A mező zöld füvében kisnyulak játszanak.
De ezt a sok szépet én nem látom,
Mert a mezőt kihalt lélekkel járom.
Én ezernyi pillangót látok,
Közülük csak egyet várok,
Várom tele reménnyel azt az egyet,
Mi visszahozza belém a lelket.
Hogy fogom én megtalálni?
Ebben a rengetegben semmit sem látni,
Ezer pillangónak ezer színű a szárnya,
Ezer pillangónak ezer fajta az árnya.
Mindegyik a lepkék táncát járja,
Hogy tavasszal ne maradjon árva,
Ne maradjon magára egy percre sem,
Párja nélkül ne töltsön egy percet sem.
Talán nekem is járnom kéne a táncot,
Hogy összefűzzem lelkemen a láncot,
Mit szétszakított az évek hosszú sora,
Mely nélkül az élet oly mostoha.
De ez a tánc nekem lehetetlen,
Emberi testtel elképzelhetetlen,
Ahhoz hogy menjen pillangóvá kéne válni,
S akkor a táncot el tudnám járni.
Nézd! Mi ez a gyönyörűség ott?
Hogy lehet ilyen szép, és elhagyatott?
Nagyobb, színesebb a többiektől,
Ha ránézek a szerelem rögtön rám tör.
És ha egy perc után máris vége,
Nem baj, mert az a perc annyit érne nekem,
Mintha más az életét élné le velem.
Testem pillangóvá mégsem válhat,
Mert rajta ül az élő bánat,
Ez a bánat pedig abból fakad,
Hogy testem emberi test marad.
Jön a drága röpül felém,
Érzem száll vissza a lélek belém,
De míg velem lesz az csak egy pillanat,
Elmúlik mint a reggeli pirkadat.
Itt van, megérkezett, belémszállt,
Szívemnek verése gyorsabbra vált,
Most egy percig látom azt a szépet,
Mit sohasem törölnek ki az évek.
Mi történik? Szívem újra ritmust vált,
Jaj ne! Az egy perc máris lejárt?
Odaadnám érte fél életem,
Csak még egy percig legyen velem.
Odaadom egész életem ha kell,
Ha ez vele együtt az égbe emel,
Szívem leállt testem hideg,
Tél van, s a táj rideg.
Alvó testem úszik a nyílt tengeren,
Hogy egy szebb létet keressen,
Azt a létet, mikor ő is pillangó lehet,
És a legszebb pillangóval együtt repülhet.
Egy perc, nekem ennyi járt a szép életből,
Egy perc után a való élet elvett a széptől,
Egy perc után máris halott vagyok,
Ki tudja mennyi idő, míg pillangóvá válhatok.
(Maka Máté)
Oldal ajánlása emailben
X