Nem is tudom, hogyan lehetne ezt a szép napot leírni. Semmi különös nem történt…csak napoztam és élveztem a víz melegét. Kellőképpen le is égtem, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csak hason tudok feküdni igazán, így a vízbe nyúló kis pihenőre hasaltam, hogy nézelődni is tudjak közben.
Mindenki így jár, aki álmosan megy fürödni.
A kocsiban még nem éreztem sokat, csak a vállaimon, hogy húzódik, ég, ahogy a viszketést vakargattam. De hogy mindenhol ég, csak Pesten éreztem. Addig nyugalomban ültem, de Pesten már mocorognom kellett, hogy ne páljon ki a dugóban a fenekem.
Csak egyet nem fogok érteni…mi a fenétől kukulok meg a kirándulásokon?