66. Csak úgy
2007 június 22. | Szerző: Tuz |
Eltelt a hétnek ez a napja is. Fáradt vagyok, át kell gondolnom a ma történteket. Még szerencse, hogy nem volt olyan füledt, meleg az idő, mert az este kiadós vihar volt. Legalább ennyi öröm legyen az utóbbi napokban.
Reggel a szokásos ébresztő. Már annyira hozzászoktam az elmúlt másfél év alatt, hogy teljesen hiányom van, ha nem csörög a telefon. Nagyon szeretem hallani, hallgatni a hangját. Még akkor is, ha nem éppen kesztyűs kézzel bánik velem. Igaza van, s akkor azt nem is tagadom, mert hülyeség lenne.
Utána a heti szokásos szépítkezés a manikűrösnél. Teljesen tönkretettem a körmeimet akkor, amikor a feltett porcelán műkörmöket leszedtem, a nem szabályos módon. Nem bírtam elviselni, muszáj volt megszabadulnom tőlük. Jó fél év kell, míg teljesen rendbejönnek. Még van 3-4 hónapom. Sok, de így jártam.
Ezután egy restanciámnak tettem eleget: a tanfolyamvezetővel beszéltem. Nem győzött meg az igazáról, nem fogadtam el az érveit, indokait. Még nem adtam fel, hogy azért a munkaügyön jelezni fogom a csalásukat.
Suli, pakolás. Nem sokat csináltam, mert akkor augusztusban nem lenne dolgom. Leszedtük az osztályfőnökkel a betűket a falról és továbbadtuk az elsős tanító néniknek. Helyükre majd szabályok kerülnek a nyár végén. Mi már másodikosok leszünk. Aztán kicsit beszélgettünk, levetzettük a fáradtságunk egy részét.
Itthon ebéd után pihenéshez készültem. De nem lett belőle semmi, mert dumcsiztam. Vele. Telefonon. Nagyon jó volt. Bár álmos voltam, aludni már nem tudtam volna. Mellette nem menne…kivéve amikor igen.:)) Nevetgéltük, de már a fáradtságtól. S amiket elmesélt: mennyi hülye ember kolbászol az utcán, áruházakban!? Hihetetlen! Csoda, hogy még nem fogták őket be valami állatkert félébe! Bár lehet, hogy onnan meg meglógnának, mert hát az a bizonyos kerítés meg kissé alacsony!:))
Gyakorlás ismerőseimnél. A legkisebb lányka kezét rendbetettem, bár sok munka lesz még vele, míg igazán szép lesz. Az anyukának csak egyik kezére építettem, hogy este csak egyik kezét áztassa be, hogy lejöjjön a műköröm. Vasárnap délelőtt folytatás. Munka közben beszélgettünk, hiszen a gyerekek a tanítványaim voltak. Emlékeztünk, nosztalgiáztunk.
Most majdnem elalszom. Remélem időben ágybajutok. Reggel tanfolyam. Utolsó óra a vizsgák előtt.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: