102. Tele a bugyor!
2007 augusztus 16. | Szerző: Tuz |
Nem tudom, de már kezd a hócipőm azzal tele lenni, hogy egyre többen azt nézik és vetik a szememre, hogy én nyáron nem dolgozom (mert olyan a foglalkozásom). Erre csak azt tudom válaszolni, hogy 18 éves korában mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy pályát válasszon. Ki ezt választotta, ki azt. Nekem ez tetszett, ezért esett rá a választásom, másnak más és arra vette az irányt.
Azt persze senki sem irigyli, hogy mások elvetemült gyerekeivel nekem (is) meg kell küzdenem 10 hónapon keresztül. Sokan a képembe is dobják (mint ahogy minden kollégának), hogy a nevelés az iskola feladata! Egy nagy frászt! A szülő csak ne hárítsa ránk a feladatát, kötelességét! A gyereke csak olyan lesz, amilyen ő maga.
Azért szívesen cserélek valakivel 1 hétre! Lenne rá vállalkozó?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szerintem az a két hónap még szinte kevés is a regenerálódáshoz.
Úgyhogy további jó pihenést, már nincs sok hátra.
Szia Csoja!
Hát igen. De aki nincsen benne, az ezt nem tudja. Ő csak azt látja, hogy 2-3 hónapig itthon lopjuk a napot, s a tanévben meg úgy csinálunk, mintha dolgoznánk.
Kérdem én: miért van ez?????:(((((((
Köszönöm szépen…megpróbálok pihenni, ha már eddig nem tudtam.:)):((
1 hétre pontosan szívesen cserélnék, de többre már nem szívesen, elég nekem a két saját neveletlen kamasz kölköm. 1 hetet biztosan kibírnék 🙂
Egyébként az én munkám is irigylésreméltó mások szemében (állítólag azt csinálok amit akarok, és csak beszélgetek,leszámítva a sok szabályzót, ami azt is megmodja hogy hogy tartasam a kisujjam miközben dolgozom) Az ilyeneknek, akik nem látnak az orruknál tovább kölcsönadnám valamelyik zűrös hetem vagy zűrös gondozottam 🙂
De fel a fejjel, inkább irigykedjenek, mint sajnálkozzanak rajtam.
Szia Gagó!
Nagyon nem réetm azokat az embereket, akik a másik munkáját irigylik. Mindenkinek megvolt a lehetősége arra, hogy jobbat, szebbet válasszon…nem tette, akkor most ne irigykedjen, ne szólja meg a másikét. Minden munkának megvan a maga szépsége és nehézsége.
Anno én is “irigykedtem” egy libának a munkájára. Bár nem is irigykedés volt: ő unatkozott a munkahelyén. Az unatkozásért kapta a sok pénzt? nem tudom, de nem is igazán érdekel már. Csak sokszor eszembe jut ő, amikor ilyen irigykedős megjegyzéseket hallok, olvasok.