141. Mozgalmas nap műtéttel

2008 január 17. | Szerző: Tuz |

Nyah, ma sem unatkoztam. A napon viszonylag korán kezdődött.

Tegnap nem érdekelt semmi. Megbántottam valakit 8állítólag), s ez kissé padlóra küldött engem. Így kerültem a netet, hogy összeszedjem magam. Sikerült. Ma már olyan jókedvvel ébredtem, hogy az csuda.:))

Az órámat 7-re állítottam be, de előtt felébredtem. Jóval előtte. Fél 9-kor már az állatorvosi rendelőnél voltuk apussal. Vittük hozzánk költözött cilumamánkat műtétre. Mondanom sem kell, hogy 9-re kellett volna menni, de apusom már nem fért a bőrébe és mennünk kellett. Na, mindegy, ott voltunk, vártunk.
A doki pontban 9-re érkezett meg. 5 perc múlva már be is adta az altatót neki. Mama (így nevezem a cilumamát) már 3-4 perc múlva a láda sarkába bukva aludt. Míg elérte a mély álmot, gyorsan megnézett az Onkel Doc egy másik “kis” (talán 1 éves volt, de hatalmas) vörös kandúrt. Mikor azok elmentek, szépen borotválni kezdte a hasán a szőrt. Jó nagy sávban lett lecsupaszítva. Igen, ennek így kellett lenni, mert a hasa közepén lett megnyitva, hogy kivegye a méhét.
Miután bevitte a műtőbe, még jóideig nem kezdte el a műtétet. Ki kellett szegény párát kötni, hogy elkerülje a véletlen felébredéskor meginduló mozgásokat. Ki volt terítve, mint egy tigrisbunda a kandalló előtt. Csak éppen ő hanyatt feküdt.
A műtő nem volt nyitva, így néha láttam mi történik az műtőasztalon. Láttam a kiemelt méhet is…de csak viszonylagos messziről. Még segítséget is kellett adnom.:)) Na, itt nem valami nagy dologra kell gondolni, hanem az elvarró fémszáltekercset kellett a műszerasztalra áttennem az ajtó mellől. Így közelebbről láttam mindent egy kis ideig. Jó fél órán keresztül tartott az egész. Rövid idő, de sok pénz. 11500 Ft maradt az Onkel Dok-nál.

Miután hazahoztuk, még volt negyed órám, míg dolgozni indultam. A suliban zajlott az élet. Ahogy szokott. Mivel jövő héten pénteken lesz a jelmezbálunk, kiosztották a feladatokat. Így mi, a 3 főnapközis nevelő kezdjük az ügyeletet a kapunál. 1/4 4-től fél 5-ig ácsingózunk majd ott. Már most felkészülök rá: dupla vastag nadrág, meleg csizma, nagykabát, sapka. Ugyanis a kapunk huzatos és nagyon hideg van. Elvégre tél van. Nem fogok kosztümben és körömcipőben ott fagyoskodni. Nem kívánok még egyszer visszaesni a betegségbe. Utána azt hiszem majd húzok haza, de ez majd kiderül.
Ennek tudatában még nagyobb örömmel dolgoztam, mint eddig.:))

Itthon szépen megnyugodva álltam neki a dolgomat tenni-venni. Persze a Mamát is megnéztem. Már járkál, eszik, iszik. De sajnos amit magához vesz, az még kijön belőle. Ez vele jár, természetes. Remélem holnapra még jobban lesz. A Doc bácsi mondta, hogy meleg helyre tegyük, nehogy megfázzon. Így a kazánházban kapott helyet…jó sok ruhán. De ő még melegebbet talált: ráül mindig a csőre, ami jó meleg a pocijának.:)) Nem hülye ő, csak egy macs.:))

(a kép csak illuszráció, a Mamáról még nincsen fotóm)