Augusztus 20 – 24
2008 augusztus 29. | Szerző: Tuz |
Az elmúlt időszak nem az én időszakom volt. L
A burkolás 2 napra lett tervezve, de miután kiderült, mennyire traca munkát végzett a kőműves, 3 napra módosult. A végeredmény több, mint 4 nap lett, így 16-án fejeződött be a munka. Azonnal nekiláttam, hogy az addig összegyűlt finom port (amit hasztalanul próbáltam menet közben is eltakarítani) eltakarítsam. 2 szobát legalább hatszor-hatszor mostam fel, de még mindig érzem a port. A könyvek új helyre kerültek, hogy ne a nappaliban csúfoskodjanak. Azokat sem volt egyszerű, hiszen egyesével kellett megszabadítani a portól. De legalább így kategorizálva szét tudtam pakolni a (leg)kisebb szobában, jobban átlátom őket. Nincs még polcom, de hamarosan változik a helyzet.
Múlt héten kedden elmentem az autószerelőhöz, hogy előjegyeztessem javításra. Hazajöttem és … beütött a krach! L A körforgalomba szerettem volna kikanyarodni, de lerobbantam. A sebességváltóm felmondta a szolgálatot (emiatt jelentkeztem be a szerelőnél). Be kellett teljesen tolni a körforgalomba, hogy ne akadályozzak senkit sem. Háromszög ki, vészvillogó be … várakozás. Telefonok körbe, ki tud segíteni elvontatni. Tesó nem csinálja meg, ismerőseim nem tudnak vontatni. Majdnem sírva hívtam Őt, akire mindig, minden bajban számíthatok. Türelmet kért, jön. 4,5-5 órát ültem a kocsiban a tűző napon, hogy teljen az idő. Hiába igyekezett volna, nem sikerült, mivel belefutott a legnagyobb dugóba. Budapesten! Ő ott bosszankodott, én itt, vidéken várakoztam. L Végül autómentő vagy mi a szösz szállította el, mert a vontatókötél is elszakadt: valami fékezte a kocsit, kínokkal lehetett csak húzni. Reggel 7-kor elmentem, este 5-re értem haza. Az erre a napra tervezett munka így elszállt. L
Feszültség levezetőnek elmentünk a szomszédba sörözni: Ő sörözött, én ásványvizeztem. J
Reggel mentem Budapestre, hogy a másnap hajnali vonathoz ne kelljen innen az éjszaka kellős közepén utaznom. Talán jobban jártam volna. De ez csak este derült ki.
A pesti tömeget (és unalmat) elkerülvén elmentem Dunaújvárosba, s a Duna parton múlattam az időt. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt, szellemileg kicsit pihentem.
Dunaújváros – lépcső a Dunához, a Duna
Másnap indultam „nyaralni” pár napra oda, „ahol a kis Túr siet beléje”, a Tiszába. Csodálatos táj. A kis Túr-ra építettek bukókat, zuhogókat, hogy ne szippantsa be a nagy folyó a kicsit magába, legyen/maradjon abban is víz. A torkolatnál állva a Tisza túl oldalán már ukrán kirándulókat lehetett látni.
A Tisza – túloldalán Ukrajna
a kis Túr
„Hírességeket” is láttam: Petőfi fáját, ahol a Tisza c. vers megszületett, Kölcsey sírjánál és Móricz Zsigmond házánál is voltam.
E fa alatt született a Tisza c. vers
… s erről ez a tábla tudósít.
A díszes sír Kölcseyé
Móricz Zsigmond szalmatetős háza az
író szobrával
Egy kisebb kirándulás alkalmával a hármas határkőhöz is elmentünk: Magyarország – Ukrajna – Románia. A terület szép, karban van tartva … csak szomorú emléket idéz fel az emberben. Már aki ismeri a történelmet.
S ez a pont is a kis Túr közelében van. J Nagyon hideg a vize, mert hidegvizű források táplálják, de lassan belemászva meg lehet szokni. J Mondanom sem kell, hogy a pirított magyarok abba fürödtek bele, samponozták hajukat. L 
Egyik kocsikázás közben árva napraforgóra (lásd a képet) akadtam a túl oldalon. Kiszáltam és elkezdtem fotózni. Láttam én a közeledő autót, de nem foglalkoztam vele. Igen ám, de lelassított. Egyszer csak hallaom: “Á, ez csak egy túrista!” Banyek! Kellett nekem rövidnadrágban fotóznom az út szélén! Gondolom, hogy minek nézhetett az a pirított magyar család. J
A Szatmári Napok keretében volt szilvalekvárfőző verseny is, ahol két „sztár” is részt vett a Barátok köztből. Vili bácsi és R. Kárpáti Péter. Olyanok, mint mi. Semmiben sem mások. A szúnyogok őket sem kerülték el csak azért, mert … . J
Banya fogadta a Szatmári vásár látogatóit
A szilvalekvárfőző “üstüt” friss gyümölcsökkel díszítették, amik a főzés közben megszáradtak
Vili bácsi pörköltet főzött
Vili bácsiék is jól szórakozhattak
A 4 napot egy Állatkerti sétával zártuk. Nagyon tiszta, rendezett a nyíregyházi állatok kertje. Mint mindenhol, itt is a hattyúk nyűgöztek le a legjobban. Bár most a második helyre szorultak a pici Fáni után. J
Ilyen hétvége után nagyon rossz volt visszazökkenni a munkába. Nem is csoda, hogy az elmúlt két napban a „Mikor lesz az évnyitó? Kérdésre azt válaszoltam mindig: „Az évzáró pénteken 5 órakor lesz.” S ne lepődjek meg, ha hülyének néznek. J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A baj nem jár egyedül, egyik hozza a másikat. Még jó, hogy az utazással vígasztalódtál. Szép vasárnapot, és kevesebb bajt.
Jega: azt én már régen tudom. Ha egy krach beüt nálam, az csak úgy vonzza a többit magával. Még az a szerencsém, hogy van Ő, akire mindig, mindenhol számíthatok:)), hamár a családra nem.:((
A baj már csökkent és újra az örömé a hely (a munkaundoritiszt nem említem:)))
Kellemes vasárnap estét!
Nagyon jó kirándulás lehetett! 🙂
Egyébként boldog új évet! :)))
A bajok mindig halmozottan jelentkeznek, de szerencsére a jó dolgok is, csak győzze kivárni az ember! 🙂
Motyi: szuper volt a kirándulás…s bizony lesz folytatása is.:))
Boldog újat évet Neked is!:))
A mosdómat tegnap reggel kötötték be, most a villanyszerelőre várok, aki a tükröt beállítja (azon van az égő). Remélem a hétvégén jön…bár villanyt eddig se nagyon használtam, mert nem kellett. A festés későbbre marad, amit magunk csinálunk meg.