222. Vegyesfelvágott

2009 március 22. | Szerző: Tuz |

Pénteken reggel 8-tól este 6-ig azért hosszú volt a nap (autós szakszervíz, bót, suli, bót)…de csak este fél 9-kor tudtam leülni (takarítás 1000-rel, hogy a hétvégén ne kelljen már). A lábaim alig érzem, annyira fájnak. A szemem is húzott lefelé, de nem bírtam még aludni negyed 11-kor sem. Pedig nem lenne volna rossz, mert reggel korán kellett kelni, munka volt. Félő volt, hogyha nem fekszem le időben, akkor  beájulok a zsámolyok közé, ha nem alszom…eleget.☺ Valamennyit azért sikerült szundítanom.
De azért jó is történt a hét utolsó munkanapján: visszakaptam a xar akumlátor árát a bótban! Ez nagy szó ám azok után, hogy egyszer szinte elzavartak, másodszor meg azt mondtájk, hogy csak levásárolhatom az árát. Délután aztán újra visszacepeltem, s a kedves vevőszolgálatos hölgy azt mondta: csere. Sajnos nem volt illen, így minden gond nélkül leperkálta nekem a pízt! Öröm volt nézni, ahogy a kezembe leszámolta a bankókat! ☺

Nem.s.emmi volt a tegnapi nap sem. Nem elég, hogy pénteken 12 órán keresztül lótás-futás + meló volt, tegnap reggel 8-ra be kellett érnem a suliba, mert “kommunista szombatot” tartottunk kötelezően szabadon választva (a leendő elsősöknek volt komplex foglalkozás). Hajnali 4 körül aludtam vissza, s 7 óra előtt 5 perccel úgy pattant ki a szemem, mintha az áram rázott volna meg/fel. Akkor tudatosodott bennem, hogy “ma nincsen lustálkodás”!
Annyira édesek voltak a kis minimanók!☺ Sokat felismertem. Na, őket nem láttam még ebben a korban, de a nagyobb testvérüket vagy tanítottam vagy láttam már az iskolában. A legtöbbjüket a nagytesó le sem tagadhatná.
Innen anyusékhoz támolyogtam meleget tenni pocakomba. Nagyon igyekeztem, mert ágyra vágytam, annyira fáradt voltam. Itthon még tettem-vettem, aztán úgy beájultam az ágyba, hogy este fél 7 körül ébredtem. Kicsivel jobban éreztem magam.

Mivel kedden nem dolgozom, így nem kell az origami szakkörre készülnöm. Minő könnyebbség!☺ Viszont a vasalást már nem tudom tovább halasztani. Még jó, hogy nincsen olyan sok…majdnem sok. Közben meg élvezem a napsütést, ami az ablakon keresztül simogat.☺