Leírhatatlan
2007 augusztus 30. | Szerző: Tuz |
Tegnap számomra megint nagyon szép napom volt. Mondhatni gyönyörű.
Kezdődött azzal, hogy elmentem Pestre, hogy végre kezembe kapjam a diplomám. 5 perc alatt végeztem: kezembe kaptam, eltettem és indultam el. A metróban vettem elő, hogy megnézzem. Semmi különös nem volt benne, 2nyelvű.
Utána semmi kitérő, találkozás Vele. Séta, ebéd és sok-sok beszélgetés. Annyira élvezem az ilyen napokat, csak az a baj, hogy túl hamar van vége. Nem baj, mert tudom, hogy lesz következő.
A program ezután: kiadós fagyizás. Kedvelem, mégsem vagyok fagyiimádó. De amilyet tegnap ettem, hihetetlenül finom volt. Krémesen, ízesen olvad el a számban. Nem kellett jégdaraboktól tartanom, mert nem vízzel készült. Ide máskor is elmennék szívesen.
Kis barangolás volt ezután egy “mammutáruházban”. Színek kavalkádja, ami engem mindig lenyűgöz. Ilyen sétakor szoktam mindig megnézni, hogy mit nem veszek meg magamnak. Inkább másoknak szoktam keresgélni, magamnak nagyon ritkán. Most sajnos nem találtam semmi olyat, amit nyugodt szívvel megvehettem volna. Jó is van benne: megmaradt a pénzecském.
Ezekben az együtt töltött napokban azt szeretem, hogy nagyon sokat és mindenféléről beszélgetünk. Őszintén.
Nagyon szépen köszönöm Kedves a szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gratulálok a diplomádhoz! Szabad tudni, hogy milyen? S nem utolső sorban a “Kedveshez”. Sok hasonló szép és kellemes napot!
Napfény: Neked is nagyon szépen köszönöm! Német nyelv és irodalom tanárrá avanzsáltak.:))
Köszönöm ezt is. Kedves = a legjobb Barát! Csak az utóbbi nagyon hosszú.:)) A jövőt meg nem nem ismeri senki se nem.:))