A szerelem felhasználása
2007 szeptember 16. | Szerző: Tuz
“Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület. Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni – az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért – nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk…”
(Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz)
Felturbózva
2007 szeptember 11. | Szerző: Tuz
A hagyomány ma sem maradt el, már már szertartásos ez Nálunk. Ha nem lenne, nagyon hiányozna. J
A mai beszélgetésünk annyira felpörgetett, hogy amikor este hazajöttem (reggel 9-kor mentem el itthonról és este fél 8-ra értem haza) egyszerűen nem voltam fáradt. Olyan lökést adott a reggel, hogy nagyon felpörögtem. Turbóba kapcsolt a szervezetem és mindent játszi könnyedséggel végeztem. J Pedig a suliban majdnem elhagytam a hajam néhány elsős miatt. L
A legrosszabb nekem az volt a délutánban, hogy amikor hívott, nem tudtunk beszélgetni, mert tele voltam munkával. L De azért nem keseredtem el, mert HOLNAP IS LESZ REGGEL! JJJ
…nélkülünk változzanak
2007 augusztus 31. | Szerző: Tuz
Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. Elment a nap, ahogy mindig szokott. De túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Leírhatatlan
2007 augusztus 30. | Szerző: Tuz
Tegnap számomra megint nagyon szép napom volt. Mondhatni gyönyörű.
Kezdődött azzal, hogy elmentem Pestre, hogy végre kezembe kapjam a diplomám. 5 perc alatt végeztem: kezembe kaptam, eltettem és indultam el. A metróban vettem elő, hogy megnézzem. Semmi különös nem volt benne, 2nyelvű.
Utána semmi kitérő, találkozás Vele. Séta, ebéd és sok-sok beszélgetés. Annyira élvezem az ilyen napokat, csak az a baj, hogy túl hamar van vége. Nem baj, mert tudom, hogy lesz következő.
A program ezután: kiadós fagyizás. Kedvelem, mégsem vagyok fagyiimádó. De amilyet tegnap ettem, hihetetlenül finom volt. Krémesen, ízesen olvad el a számban. Nem kellett jégdaraboktól tartanom, mert nem vízzel készült. Ide máskor is elmennék szívesen.
Kis barangolás volt ezután egy “mammutáruházban”. Színek kavalkádja, ami engem mindig lenyűgöz. Ilyen sétakor szoktam mindig megnézni, hogy mit nem veszek meg magamnak. Inkább másoknak szoktam keresgélni, magamnak nagyon ritkán. Most sajnos nem találtam semmi olyat, amit nyugodt szívvel megvehettem volna. Jó is van benne: megmaradt a pénzecském.
Ezekben az együtt töltött napokban azt szeretem, hogy nagyon sokat és mindenféléről beszélgetünk. Őszintén.
Nagyon szépen köszönöm Kedves a szép napot!
1 éves
2007 július 23. | Szerző: Tuz
Éppen 1 éve, hogy nagy fordulatot vett a kapcsolatunk.:)) Nagyon komoly “beszélgetés” zajlott le közöttünk, miután csoporttársam, barátnőm esküvőjéről éppen hazafelé tartottunk. Azaz én beszéltem, Ő hallgatott. Megtudott egy nagyon fontos dolgot, elgondolkodott, majd utána “eltűnt” 4-5 napra. Ezzel a beszélgetéssel, majd utána, az “eltűnése” alatti időben másodszor engedtem el, mert nagyon szerettem, nagyon szeretem. Akkor “visszajött”. Az jelentett valamit. Azt az érzést egyre jobban, mélyebben érzem most. De nem láncolom magamhoz, mert NEM akarom ezt tenni, s NEM is fogom megtenni. Számomra az a fontos, hogy Neki jó legyen. Bármi legyen is az. Hogy Ő boldog legyen!
Romantika
2007 július 16. | Szerző: Tuz
Na, megyünk? Ilyen helyen és így szívesen pezsgőznék…Veled!:))
Elgondolkodtam
2007 július 2. | Szerző: Tuz
Ma is sokat beszélgettünk telefonon. Volt benne semleges téma, volt bizony nagyon komoly is (ahogy eddig is). Bizony nagyon elgondolkodtam rajtuk, különösen az egyiken. Amikor rólam volt szó.
Visszepörgettem a múltat, felidéztem az elmúlt 4 év eseményeit. Azokat a dolgokat próbáltam előhalászni a tudatalattimból, amiket rosszul csináltam, amiket elrontottam. Nem vagyok tökéletes ember, nem is kívánok az lenni. De sajnos vannak olyan dolgok, amikről nem én tehetek, hogy vannak, léteznek. Mégha azok velem is történnek meg.
Ilyen dolog a betegségem. Egy exismerősöm (“hölgy” a szentem) szétkürtölte az interneten, hogy nézzek már magamba, hogy miért vagyok még mindig egyedül. Először nem értettem, mit akar. Aztán kiírta azt is az egyik oldalon a nyíltba (ahol mindenki olvashatta), hogy azért nincsen még senkim (akkor volt már), mert valami gáz van nálam, hiszem valami oka kell, hogy legyen, ami miatt kórházból ki kórházba be járok. Ez kissé szíven ütött, mert nagyon jól tudta/tudja, hogy régen az asztmám miatt jártam ki-be a kórházakba. De ahogy az egészet kiírta, úgy jött le, mintha a fejemmel lenne gond. Akkor lenyeltem, pedig jólesett volna visszavágnom neki. De nem vettem fel a ledobott kesztyűt. Megveri még őt a sors, abban biztos vagyok.
Ez a téma volt az, ami Köztünk ma felmerült. Eddig nem beszéltünk róla, mert nem. Olyan vagyok, hogy nem szeretek róla beszélni, mert éppen elég nyűg ez nekem, minek kell még engem emlékeztetni rá (szégyellem amúgy is).
S bizony olyat hallottam Tőle, ami kissé rosszul esett. Mégis elgondolodtam a dolgon, mert valahol igazat adtam Neki.
Miért vagyok én rosszabb, kisebb ember, mert egy orvos miatt egy életre nyomorult lettem? Ez a kérdés már hosszú évek óta bennem van, de választ sajnos nem ad rá seni. Ugyanis a választ azoknak kell megadni, akik belémrúgnak, bántanak emiatt. Miért érek kevesebbet?
A külsőt látni egyszerű, a mélyre pedig kevesen akarnak. Én megértem mindenki búját, baját, az enyémet nem tolerálja senki. S ez valahol rosszulesik.
Szeretni én is tudok. És szeretek is! Akinek ezt tudni kell, az tudja is! Ez nekem bőven elég. Nem azért szeretm, mert…hanem azért, mert az, AKI!
Most egy kicsit magam alá zuhantam, de ismerve magam, megint talpraállok! Talpraállok, mert vannak ŐK, a barátok, és van Ő, aki ebben segítségemre lesz. Pedig néha olyan jó lenne nem talpraállni! De ahogy ez a gondolat felmerül bennem, úgy el is hesegetem: nem adom meg senkinek azt a boldogságot, hogy ott maradok. Igen, mert én akkor is Boldog vagyok, akkor is Szeretem Őt! S ez még nagyobb erőt ad nekem!
Jó érezni
2007 október 21. | Szerző: Tuz
Oldal ajánlása emailben
X