Álom 1.

2007 május 13. | Szerző: Tuz |

Ezt muszáj leírnom, mert félek, hogy elfelejtem.:))

Ritkán, de elő szokott fordulni velem, hogy megjelenik álmomban az, amit olvastam. Most is így jártam.

Kaptam Tőle érdekes könyveket. Az egyiknek lassan a végére érek. Éjjel egy ismeretlen kislány hívására ébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Olvastam hát.

A helyszín jelent meg, néhány szereplővel és természetesen Velünk. A “házacska” egy gyönyörű öbölben volt az egyik félszigeten. Körben magasodtak a “hegyláncok”. Igaz, hogy voltak szomszédok is, de látszott rajtuk, hogy nem érdekli őket, hogy mit csinálunk. Házigazdáink körbemutatták a házat és a ház környékét.
A kis domb, ahol a ház állt, alján csábítóan hallatták hangjaikat a tenger hullámai, a homokos-kissziklás part is hívogatóan tárta felénk ö(b)lét.
A ház mögött kis lugasok voltak, hívogatóan a bujálkodásra vágyókat.:)) Az egyik ilyen lugasból szerettem volna átmenni a másikba, de a “drótok” között beleakadtam egyik félelmembe, a pókhálókba.:(( Iszonyú volt. A ház ura igyekezett segítségemre, aki azt hitte, hogy egy pók csípett meg. Nehezen takarítottam le magamról a pókhálók maradványait.

Ennyi az álom. A kis lugas még mindig a fejemben motoszkál. Jó lenne egy olyan helyen is élvezni a testi örömök adta gyönyöröket. Persze pókhálók nélkül.:)) A part is megindította fantáziámat…