Kirándulás hülyeséggel fűszerezve

2009 május 2. | Szerző: Tuz

Zsuzsivonat
Királyréten

Nyah, a mai napunk is mozgalmas volt. Igaz, most nem mentünk messzire, de fáradtan még az is hosszú út volt. J Hajtányozni mentünk Királyrétre Szlovákián keresztül.

Kismaroson futókkal találtuk szembe magunkat. Na, Kedvesem hozta lüke formáját, aminek az eredménye iszonyú hahota lett. J

Az első futó éppen a mi sávunkban jött velünk szembe, s (szerintem természetesen) nem mutatott hajlandóságot arra, hogy lehúzódjon. Szegényke, ha hallotta volna, mi hangzott el az utastérben:

– Nézd már, nem kerül ki! Kerüljem ki én?

Később is fájt már a hasam a hahotától:

– Fotózd már le azt! Ennek száma is van!

Az utolsó futó, akivel találkoztunk, egy hölgy, a járdán szedte lábait:

– Na, ez a járdán fut. Van esze!

Már amikor azt hittem, hogy ennél rosszabb nem is lehet, akkor jött egy utolsó kijelentés:

– Kismaroson el volt alélva a futó, azért jött velünk szembe (mármint az első, akivel találkoztunk)!

Életemben először hajtányoztam. Az első körben végigrötyögtem a tekerést, miközben kisebb-nagyobb hullámokban mentünk: néhol szinte magától ment, mert lejtett, néha erőlködni kellett, mert emelkedett. Idén lemaradtunk a versenyről, de jövőre nevezünk. J

Vissza a múltba

2009 május 2. | Szerző: Tuz

A park közelében őseink nyilai fogadtak, jelezvén, itt tanácskoztak, döntöttek a jövőről.

Korai elindulásunk tette azt lehetővé, hogy a körképet az első turnussal megtekintsük. Mint egy kisgyermek, úgy néztem végig a monumentális képet. Jó, a szám azért nem maradt tátva! J Érdekes volt számomra az, hogy nem lehetett látni, hogy hol kezdődik a kép. Köszönet ezért azoknak, akik így alakították ki!

Kicsit furcsállottam, hogy a jurtákban történelmünkről voltak kiállítások. Valahogy jobban el tudtam volna képzelni csak olyan látnivalókat, ami az akkori korról szólt volna. Jó, jó, Ópusztaszer rólunk szól, ahogy 1956 is, ezt tudom jól. Csak a környezetbe nem illik bele pld. Kossuth Lajos … szerintem.

 

A falumúzeum nem sokban különbözik más falumúzeumoktól, de mindig akadnak újdonságok, érdekességek. Számomra a réi iskolák mindig érdekesek. Vajh miért is? J

A Rózsa Sándor Emléknap sok embert vonzott ide is.

 

        

       

A jó idő kedvet adott ahhoz is, hogy Szarvasra is „elugorjunk” (hoppsza Sári, hoppsza hó J), ahol, Ópusztaszerhez kapcsolódóan, a nagy történelmi Magyarország középpontjánál visszamentünk gondolatban kicsit a múltba.